„Akkor lesz átélhető, ha visszatesszük a Luludog helyére Frank Bernátné függönykötő nevét”

Projektünk legfontosabb alapját képezi az az átfogó várostörténeti kutatás, amely során nem csak a forgatókönyvhöz és az élményhez keresünk alapanyagot, hanem komplex módon próbáljuk megérteni és feldolgozni Belső- Erzsébetváros, a mai bulinegyed az egykori budapesti gettó történetét. Az If These Streets alapjául szolgáló történeteket nem ismerhetnénk. Szalai Teréz és Lelkes Szilvia munkája nélkül, akik vizuális kutatóként dolgoznak a projekten: archív fotókat, dokumentumokat és személyes történeteket kutatnak fel, hogy a múltat minél hitelesebben és tiszteletteljesebben mutathassuk be. A két kutatónkkal Solti Hanna készített egy-egy rövid interjút.

Teréz számára a Király utca környéke régóta különleges hely: a Fortepan munkatársaként, a Budapest100 önkénteseként és számos várostörténeti kiadvány képszerkesztőjeként évek óta foglalkozik Budapest eltűnőben lévő történeteivel.

Fotó: Nemes Péter

A Fortepan és a Budapest100 után mi vonzott leginkább az If These Streets Could Talk projektben?

A Király utca környékét a városon belül is különösen szeretem. Néhány évig a Nagymező utcában dolgoztam és gyakran indultam korábban munkába  vagy hosszabbítottam az ebédszüneten azért, hogy bolyonghassak ezeken az utcákon. Épületeket fotóztam, lakókkal beszélgettem, kutattam a történeteket. A projektben pedig az nagyon izgalmas, hogy itt a kutatási eredmények olyan vizuális élményt és narratívát építenek, ami az átélhetőségnek teljesen új dimenzióját adja majd az érdeklődőknek.

Vizuális kutatóként hogyan találod meg egy utca vagy egy ház elveszett, elfeledett történeteit? Van olyan pillanat, amikor egy archív fotó hirtelen egészen személyessé válik?

Inkább fordítva, rátalálok valamire és attól válik személyessé. Nem véletlenül ez a Budapest100 szlogenje is: “Minden ház érdekes”. Ez így van. A kutatás során nem csak képeket keresek, adatokat is, például lakók neveit, vállalkozásokat, vendéglátóhelyeket. Ezekről pedig jellemzően sok mindent találni a korabeli sajtóban. Hirdetéseket a kínálattal, szolgáltatásokkal. Részletes leírást például egy végrehajtási eljárás alá esett üzlethelyiség bútorzatáról. Egy álláshirdetés szövegéből kiderülhet az adott házban üzletet vivő munkáltató politikai beállítottsága. Nevek alapján kirajzolódhatnak a város több területét érintő családi vállalkozások, viszonyok. Minden új információ egy újabbhoz vezet. Ez nagyon élvezetes de éppen emiatt mértéktelen is tud lenni.

„Elindul a kutatómunka a Király utcából és három óra múlva az ember már valahol a Tabánban jár.”

Erzsébetváros ma sokaknak a bulinegyeddel egyenlő. Számodra milyen rétegei vannak még a környéknek?

Budapesten itt érezhető a leginkább ahogy a tömegturizmus erodálja a várost. Az épületeket, a közösségeket, a helyi szövet karakterét. A nyüzsgés és a sokszínűség persze mindig sajátja volt a kerületnek de ez maradhatna úgy is, hogy elsősorban az itt lakóknak van tere és figyelmet kap az emlékezés és a kulturális tartalom is. A projekt célja, hogy a múlt fizikailag is újra érzékelhető, átélhető legyen a városban, etikus keretek között.

Mit tud hozzátenni ehhez egy archív fotó vagy egy eltűnt kirakat rekonstruálása?

Leginkább az egyes emberi életekre képes ránagyítani és személyes sorsokkal érzékeltetni nagy történelmi eseményeket. A projekt által bemutatott időszakban a boltkapuzaton jellemzően volt egy név. Lehetett tudni, hogy ki volt a tulajdonos, ki vállalt felelősséget a minőségért, ki tartotta rendben az üzlete előtti utcaszakaszt, kihez lehetett panasszal fordulni. Ki bízta meg a címfestőt, hogy a legjobb tudása szerint fesse meg a portál feliratát. Ki készíttetett bútort az üzletbe és kivel. Ki rendelt fejléces számlatömböt, csomagolópapírt, névjegyet a mindennapi ügymenethez melyik nyomdából és abban a nyomdában ki volt a nyomdász. Hány tíz évig dolgozott mindennap a saját boltjában, esetleg dolgoztak utána még a gyerekei is. Végül pedig, hogy ez az egész gondos élet, hogy veszett oda teljesen. A környék mai állapotát nézve ezekből alig érzékelhető valami. Akkor lesz átélhető, ha visszatesszük a Luludog helyére Frank Bernátné függönykötő nevét, a Csányi utcába Robitsek szűcsmester nevét és Beliczay mézeskalácsos nevét, Kling Béla hentes nevét, Blau Ignácné hajkereskedő nevét, Neumann Márton modern képeslevelezőlap kiadó és papíráru vállalat tulajdonos nevét.

Találtál olyan fotót vagy vizuális részletet a kutatás során, ami különösen megrázott vagy valamiért hosszú időre veled maradt?

A mosolygós portrék és családi képek amiken már a ruhákra van tűzve a sárga csillag.

Szerinted mi az, amit a mai Budapest lakói a legkevésbé tudnak az egykori gettó mindennapjairól?

Sokan szerintem azt sem tudják, hogy pontosan hol volt a gettó és így alig átérezhető az a képtelenül összepréselt terület ahova borzalmas körülmények közé kényszerült felfoghatatlanul sok ember. Engem mindig a száraz logisztika borzaszt el, ahogy a gettó felállítása és “ellátása” szerveződött.

Mit remélsz, mit visznek magukkal a résztvevők az "élmény" után?

Remélem, hogy egy lecsendesült tapasztalást, ami termékeny is és további utakat nyit a múlttal való kapcsolódásban.

A projekt másik kutatója Lelkes Szilvia, aki korábban Budapest zsidó múltját kutatta, részt vett a Budapest100 munkájában, dolgozott a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, valamint az ÓVÁS! Egyesület egyik várostörténeti projektjében is. Jelenleg egy filmes látványtervező cégnél dolgozik koordinátorként.

Társadalomtudomány, várostörténet, filmes látványvilág – hogyan találkoznak ezek a tapasztalataid az If These Streets projektben?

A társadalomtudományi és várostörténeti tapasztalatok megjelennek abban, ahogyan a helyszínre, a környezetre nézek. A város nem pusztán egy tér, nem pusztán egy díszlet, hanem a társadalmi folyamatok és kapcsolatok színtere, egyfajta hordozója, viszonya, értelmezési kerete.

„A tér aktív része, fontos szereplője a történet elmesélésének.”

Korábban is sokat foglalkoztál Budapest zsidó múltjával. Miért érzed fontosnak, hogy ezeket a történeteket ma új formában meséljük el?

A vizuális kommunikáció és tartalom ma az információk átadásának elsődleges formája. A vizuális, filmes eszközök lehetővé tehetik, hogy máshogy, akár mélyebben átadjuk és átéljük a történeteket. Az új forma szélesebb és nem utolsó sorban fiatalabb közönséghez érhet el, mint azok a klasszikus formák - például egy cikk, tanulmány vagy egy kiállítás - melyekben általában működtem és működnek mindazok, akik Budapest zsidó múltjával foglalkoznak.

Mit tanultál a projekt során arról, hogyan működik az emlékezet egy városi térben, hogyan tudnak eltűnni történetek akár néhány generáció alatt?

Minél többet tudunk valamiről, annál jobban kötődünk hozzá, annál inkább a részünkké válik. Különösen igaz ez a városi térre, arra a térre, ahol akár nap mint nap áthaladunk. Az olyan eszközökkel, mint amilyen ez a projekt is, az emlékezés belopódzik a mindennapjainkba, élővé válik.